Sopron
A Fertő tó vidékét már a neolit kor embere is kedvelt élőhelyének tekintette. Feltehetően illír és trák népek éltek itt. A kelták i.e. 300 évvel alapíthatták Scarbant várost, amit a rómaiak Scarabantiának hívtak, mi pedig Sopronként ismerünk. Fontos kereskedővárosként funkcionált. Itt vezetett keresztül a rómaiak híres borostyán útja. Sok nép váltotta egymást a rómaiak utáni fél évezred során, amely a szőlőkultúrát hátrányosan érintette. Honfoglalás után a város első birtokosai Vérbulcsú és Lél törzse voltak. 1338-ban Károly Róbert udvari parancsban értesítette Pozsony, Sopron és Vasmegyét, „hogy már előbbi királyi parancsok értelmében Sopron Német-, Cseh- és Lengyelországba szállítandó borokra, törvénytelen vámot kivetni nem szabad, s aki azt mégis megtenné, a legszigorúbban büntetendő.” A XIV. században folyamatos volt az alsó-ausztriai bevándorlók betelepedése. 1446-ban Mátyás király, aranybullában Sopront saját és az idegenek áruinak kereskedelmi központjává teszi. Bél Mátyás 1723-ban dicshimnuszt írt a soproni borról. A termelők a kimérési jogot némi korlátozással szabadon gyakorolták. Máshonnan bort nem volt szabad hozni. Ez a vidék akkoriban Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidékként volt ismert. A kiemelkedő évjáratokban Ruszton még aszút is készítettek főleg Furmintból. A XVIII. században a szőlő képezte a soproni polgárság vagyonát. A többi magyar borvidékhez hasonlóan a XIX. században a mennyiségi termelés volt a mérvadó. Ezt a filoxéra pusztítása torpantotta meg. Sopront a század elején napóleoni csapatok szállták meg. A franciák kék színű pénzéből ered a Kékfrankos fajta neve is. A század első harmadáig a fehérborkészítés fejlődött, majd vörösborszőlő-fajták meghonosodásával a vörösborkészítés vált uralkodóvá. Manapság a Kékfrankos fajta már soproni specialitásnak számít, pedig valószínűleg osztrák eredetű.A szőlőtermesztőket ezen a vidéken ponzichternek hívták A borvidéken szép fehérborokat is készítenek. Területe: 1374 ha.
Pfneiszl Birtok
Az Ausztriában felnőtt magyar származású borász édesapának 1993-ban sikerült kárpótlási jegyekkel újra soproni területet vásárolnia.
A 36 éves Birgit és a 32 éves Katrin 2006-ban vette át a szülőktől a pincészetet.
13 hektáron – egy 5 és egy 8 hektáros összefüggő területen – gazdálkodnak.
Birgit elhivatottságának és meggyőződésének köszönhetően 2006-ban átálltak a biogazdálkodásra.
2006-ban aláírták a szerződést a Biokontroll Hungáriával.
3 év átállás után 2009-ben megszületett az első bioévjárat.
2016-ben felmondták a szerződést a Biokontroll Hungáriával. Azóta nincs együttműködés.
Összesen 9 szőlőfajtát termelnek.
Az egész család és egy állandó munkatárs dolgozik a birtokon.
Évente 365 napot dolgoznak a szőlőben. Ha nincs munka, valaki akkor is kinéz a családból, vajon minden rendben van-e.
Katrin és Birgit
Taschner Bor- és Pezsgőház
A Soproni borvidéken a szőlőművelés évezredes hagyománya napjainkig ér. A Taschner nagyszülők borkimérésétől a Schneebergre csodálatos panorámával tekintő borházig hosszú út vezetett.
1995-ben lett Taschner Kurt István - a pincészet jelenlegi ügyvezetője, egyben főborásza - közgazdász, és kezdett el édesapja mellett dolgozni. Akkor a palackozás körüli teendőket látta el, valamint a család régi, két évszázados pincéjében fogadta a vendégeket. 1998 és 2000 között elvégezte a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakmérnöki képzését, és azóta a mára 29 hektáros szőlőbirtokot igazgatja. Édesapjával és a borászat csapatával közösen dolgoztak a szőlőben és a pincében, és emellett aktívan részt vállalnak a soproni közösségi bormarketing és a borturizmus szervezésében is.
Ahogy nőttek a szőlőterületeik, szükségük lett egy nagyobb pincére, így 2004-ben felépítették a mai Taschner Borházat, ahonnan rendkívüli panoráma nyílik a városra, a környező hegyekre, és jó időben még az osztrák Schneebergre is.
A Pihenőkereszt néven ismert, a város fölé magasodó domboldalon elhelyezkedő épületet a borászati technológiai folyamatoknak megfelelően alakították ki úgy, hogy a pinceszinten helyezkedik el a feldolgozó, az érlelő- és tárolópince, a raktár és a palackozó, míg a földszinten kapott helyet a vinotéka és a borkóstoló helyiség. Így egy helyen folynak a szőlészeti és a borászati munkák, a vendégek részére pedig a pincészet teljes portfólióját, a borokat és a pezsgőket is be tudják mutatni.
